7.fejezet Váratlan fordulat

Sziasztok ez lenne a hetedig fejezet olyan hülyén érzem magam,hogy ,már régóta nem volt új feji de időm se volt sok de most bepótolom.::)
De remélem még fogjátok olvasni a blogom:)
  7.fejezet 

Váratlan fordulat

Holdföldére pontban reggel kilenc órára érkeztem meg mit mondhatnék a gyaloglás nagyon kifárasztott.

Óvatosan beléptem a házba azt remélve,hogy a levelemet még senki sem olvasta,sajnos Wrolf hangos csaholással köszöntött.

-Wrolf!!CSssssssssssss-próbáltam csitítgatni de hiába lebuktam,a hátam mögül csizmatalpak kopogását hallottam megfordultam és láttam ,hogy a bácsikám áll a hátam mögött.

-Maria csak ,hogy megjöttél olvastuk a leveled,örülnénk ha este nem bóklásznál az erdőbe,azóta az eset óta jobban féltünk

Értsd meg nappal bármikor kimehetsz az erdőbe de este kitudja,hogy kik vannak ott.

Meg egy úri hölgy nem csinál ilyet,hogy szó nélkül elmegy!

-Elnézést bácsikám de emlékeztetlek,hogy a De Noirok jó útra tértek és már nem kell tőlük félnünk,meg nem szó nélkül mentem el hanem írtam egy levelet.

De remélem ezen nem fogunk össze veszni.

Ezzel odaléptem hozzá és megöleltem láttam az arcán ,hogy megbékélt mert elmosolyodott.

-Akkor én most felmegyek a szobámba és pihenek,mert nagyon elfáradtam.

A nap további részét olvasással és alvással töltöttem.

Pontosan délután négy óráig ezután úgy döntöttem ,hogy Marmalode Jambentől kérek valamilyen ennivalót és utána elmegyek lovagolni.
Kiléptem a szobámból és a bácsikámmal találtam szembe magam.
-Maria pont most akartam szólni neked,kaptál egy levelet Londonból azt hiszen Charlotte-tól.
Ezzel átnyújtotta nekem a levelet és sarkon fordult.
Úgy gondoltam ,hogy majd az erdőbe fogom elolvasni próbálom türtőztetni a kíváncsiságomat.
Fogtam vissza mentem a szobámba és felkaptam a lovaglóruhám egy egyszerű sötét zöld színűt,a csizmámba pedig becsúsztattam a levelet.
Belenéztem a tükörbe és túl unalmasnak találtam a ruhám ezért a derekára egy hófehér masnit kötöttem,bosszúsan néztem a hajam mert sajnos a reggeli fonásomnak már nyomát sem látom ,fogtam és lazán feltűztem egy csattal a fejem tetejére.
Gyorsan leszaladtam a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt,beléptem és Marmalode Jamben-től  kértem egy kis almás pitét amit ott behabzsoltam.
Megköszöntem és gyors léptekkel elsiettem az istálló felé felnyergeltem a lovam Cherryt és pár perc múlva már vágtáztunk is a fák között az erdő mélyén.
Annyira jó érzés volt ezen a meleg nyári napon lovagolni igaz nem bántam volna ha egy kicsit fúj a szél  de így is boldog voltam.
Letelepedtem a tó mellé pontosan ahhoz ahonnan Robin mentett meg,ettől a gondolattól egy mosoly húzódott a szám szélére hiszen itt történt meg az első csókunk.
Belenyúltam a csizmám szárába és kivettem a levelet megbizonyosodtam róla,hogy valóban Charlotte írta.
Ez állt benne:
                                                                             Kedves Maria!
Remélem még emlékszel rám a barátnőd vagyok Charlotte,sajnálom és egyben szégyellem,hogy ily sok idő múlva írok ,de rengeteg minden történt körülöttem és velem.
Tudom ,hogy ez nem mentség számomra de ez az igazság. 
Na és mi történt veled ?Van barátod?
Emlékszel még Peter-re?Arra a fekete hajú "fiúra",férfira?
Ő a barátom vagyis az udvarlóm és úgy tűnik,hogy megfogja kérni a kezem,ezt onna veszem,hogy hallottam amikor az apjának mondta,hogy megfog nősülni és ,hogy egy nagyon kedves lányt vesz feleségül.
Maria én nagyon boldog vagyok 17 évesen egy nő egy férfira vágyik és én ezt meg is fogom kapni.
Peter 18 éves lesz októberben szerinted mit vegyek neki?Na ez nem olyan lényeges ,mert még van időm dönteni.
Remélem jól vagy,kérlek írj!
                                                                                                Barátnőd: Charlotte
Ahogy a levelet olvastam az arcom kipirult az örömtől,ezt az üde pillanatot egy ág recsegés szakította meg ami az erdő mélyéről jött.
Bosszúsan álltam fel és kémleltem körbe a terepet,de azért féltem is bátorságot vettem magamon és kinyitottam a számat.
-Ki az?-kérdeztem félve
-Ellenség -válaszolta egy fiatal férfi
Én Cam vagyok Robin klánjából az egyik haverja
A tekintetét nem vette le rólam csak nézett a borostyán színű szemeivel.
-Ej ha !-füttyentett egyet
Irigylem Robint ,te vagy ugye Maria Merrywether?
Robin mesélt rólad ,hogy mennyire szép és formás vagy ,de hogy ennyire -tette hozzá mókásan
Én ere elpirultam ,a fejem szintén mint mindig olyan piros lehetett mint egy pipacs.
-Igazán mesélt rólam Robin?
-Igen és azt is mondta ,hogy ha bókolnak neked akkor elpirulsz.
-Hm?én elpirulni az kizárt dolog
-Na jó hagyjuk csatlakozhatok hozzád?igaz nem tudom hogy mit csinálsz de beszélgethetnénk.
-Persze éppen egy barátnőm levelét olvasgattam,na és Robin hogy van?mikor fog újra az erdőbe jönni?
-Hát azt mondta hogy már holnap kiszeretne jönni meg amúgy is elég szépen és gyorsan gyógyulnak a sebei.Amúgy tudsz róla hogy Robinnak nemsokára el kell kötelezi magát?még pár hónapja van pontosan nem tudom hogy mennyi,jaj és az apja egy Alicia nevű nőhöz ragaszkodik.
Robinnal van köztük hasonlóság a szemük az ugyan olyan a hajuk is éppenséggel a nőnek egyenes de színbe szinte ugyan az
-Tessék?és Robin ?-kérdeztem feldúltan
-Hát ő nincs oda azért a nőért,eddig még nem ellenkezik,én mit meg nem adnék érte, hogy az enyém legyen látnád a szemeit és ha éreznéd az illatát és azok a mellek.
-Hahó Cam engem nem érdekel egy nőnek a keble!!-álltam elé határozottan és néztem dühösen a zöld szemébe.
-Hát azt gondoltam ,vagyis reméltem,na jó térjünk a lényegre ezért jöttem ide hogy ezt megbeszéljük,meg kíváncsi voltam rád.-húzott egy Robin féle hírhedt félmosolyt a szája szélére tény és való Robinnak ez jobban áll.
Szóval te ugye szereted Robint vagyis érzel iránta valamit igaz?
-Igaz!-jelentettem ki bátran
-Van egy tervem Maria ! mégpedig nagyon jó neked is és nekem is -mondta most ördögi vigyorral az arcán




Hát drágáim ennyi lenne a hetedig feji bocsi még1szer hogy ilyen későn raktam fel:(!lehet ,hogy a következőt a hét folyamán rakom fel de az is lehet hogy jövőhéten!
Amúgy kellemes nyarat és nyaralást nektek!el se hiszen hogy vakációóóóó van:):)